Biztosított ékszerek: az értékhatár, amelyre senki sem számít

Ez az ékszerek adózásának legkevésbé ismert szabálya – és az, amely a legkellemetlenebb meglepetéseket okozza a bevalláskor.

Mit mond a törvény

Az Általános Adótörvénykönyv (Code général des impôts) 764. cikkének II. bekezdése előírja, hogy ékszerek, drágakövek, műtárgyak vagy gyűjteményi tárgyak esetében az adóköteles érték nem lehet alacsonyabb, mint az örökhagyó, házastársa vagy jogelődjei által a halál napján hatályos lopás- vagy tűzkárbiztosítási szerződésekben szereplő értékelés, amelyeket kevesebb mint tíz évvel az örökség megnyílta előtt kötöttek. Több biztosítási kötvény esetén az értékelések átlaga képezi az alapot.

Konkrétan: ha egy gyűrűt 2019-ben kötött, a halál idején még hatályos szerződésben 40 000 euróra biztosítottak, nagyon nehéz lesz 15 000 euróra bevallani, még akkor is, ha ez a valós viszonteladási értéke ma.

Miért jelentős gyakran az eltérés

A biztosítási érték nem piaci érték. Ez annak az összegnek felel meg, amelyet a darab üzletben történő újravásárlásához kellene költeni, beleértve az árrést és az ÁFA-t. Ezért természetesen magasabb – gyakran kétszerese, néha több –, mint az az ár, amelyen az ékszert valójában másodkézből értékesítik.

Ehhez hozzáadódik a befagyasztás hatása: sok szerződés régi, soha felül nem vizsgált értékelést tartalmaz, amely olyan időszakból származik, amikor a piac vagy az árak mások voltak.

Mit tehetnek az örökösök

• Ellenőrizni a szerződések meglétét és dátumát. A tíz évnél régebben kötött, vagy a halál előtt felmondott szerződés nem tartozik a szabály hatálya alá. A dátum ugyanolyan fontos, mint az összeg.
• Ellenőrizni, hogy a kötvény valójában mire terjed ki. A lakásbiztosítási csomagban szereplő átalány-értékelés az „értékes tárgyakra” csak akkor szolgálhat alapul, ha valóban ékszerekre, drágakövekre vagy műtárgyakra vonatkozik – nem pedig megkülönböztetés nélküli átalányra.
• Mindenesetre szakértői becslést készíttetni. A dokumentált szakmai értékbecslés továbbra is hasznos: tájékoztatja a közjegyzőt, segít az örökösök közötti felosztásban, és előkészíti az esetleges eladást.
• Bejelenteni a szerződést a közjegyzőnek. Az elhallgatása abban a reményben, hogy észrevétlen marad, rossz döntés: az adóhatóság rábukkanhat.

A gyakori eset, amikor a darabot jóval olcsóbban adják el

Előfordul, hogy az örökösök 12 000 euróért adnak el egy ékszert, amely 30 000 euróra volt biztosítva, majd rájönnek, hogy a bevallott érték nem csökkenthető az elért ár szintjére. Ez a helyzet kezelhető: a közjegyzőnek vannak érvei – a halál után két éven belül bekövetkezett nyilvános értékesítés, túl régi szerződés, nem specifikus fedezet –, de ezt sokkal jobb megelőzni, mint utólag orvosolni. Ezért fontos felülvizsgálni a biztosításokat az eladás előtt.

Frissítve: 2026. július 24. – a táblázatok és a kedvezmények minden pénzügyi törvénnyel változhatnak.