Az ajándékba kapott ékszer mai értéken kerül vissza a hagyatékba

Ez a családok által legkevésbé ismert szabály, és az egyik legrobbanékonyabb a hagyatéki eljárás során. Egy mondatban foglalható össze: az ajándékba adott vagyontárgyat nem az ajándékozáskori, hanem a hagyatéki osztáskori értéken kell figyelembe venni.

Mit mond a Polgári Törvénykönyv 860. cikke

Amikor egy ajándék visszahozandó, a visszahozatal az ajándékba adott dolog osztáskori értékén történik, annak ajándékozáskori állapota szerint. Más szóval: az ékszert olyannak vesszük, amilyen volt, amikor ajándékba adták – ugyanazok a kövek, ugyanaz a foglalat, ugyanaz az állapot –, és a mai árakat alkalmazzuk rá.

Ha a dolgot az osztás előtt eladták, az eladáskori érték az irányadó. Az intézkedés logikája az örökösök közötti egyenlőség: semlegesíteni az inflációt és a piaci változásokat, hogy az, aki korán kapott, ne legyen sem előnyben, sem hátrányban.

Miért érinti ez különösen az ékszereket

Kevesen vagyontárgyak esetében tapasztalható ilyen erős áringadozás. Az arany árfolyama húsz év alatt többszörösére nőtt; egyes színes kövek ára az egekbe szökött; nagy házak által jegyzett darabok ma sokkal drágábban forognak, mint eredeti áruk, míg más, vételkor igen drága ékszerek elvesztették viszonteladási értékük nagy részét.

Két gyermek, akik húsz év különbséggel kapták „ugyanazt”, az osztáskor jelentős különbségekkel találhatja szembe magát – anélkül, hogy bárki bármit is rosszul csinált volna.

Egy beszédes példa

2006-ban egy anya 9 000 €-ra becsült gyűrűt ad a nagyobbik lányának; 2016-ban a kisebbik lányának egy akkoriban hasonló értékű nyakláncot ad. A halálkor, 2026-ban, a gyűrű 22 000 €-t, a nyaklánc 11 000 €-t ér.

Az osztáskor a nagyobbik 22 000 €-t, a kisebbik 11 000 €-t kapottnak minősül. A különbséget a hagyaték többi részéből kell kompenzálni – és ha a hagyaték nem elegendő, a nagyobbik kártalanításra kötelezhető. Családok szakadnak szét pontosan ilyen helyzeteken, gyakran azért, mert senki nem számított a szabályra.

Hogyan védekezhetünk

• Becsültessük meg és datáltassuk minden ékszert az ajándékozáskor: ez a dokumentum rögzíti a darab állapotát – a 860. cikk által előírt referenciát.
• Fényképezzük le a darabot több szögből, az esetleges tanúsítványokkal együtt.
• Beszéljünk a közjegyzőnkkel (notaire): bizonyos helyzetekben az ajándékozási szerződés (donation-partage) rögzítheti az értékeket, és elkerülheti pont ezt a mechanizmust. Ez az ő döntése, nem a miénk – de ezt még az ajándékozás előtt érdemes tisztázni.
• Értékeljük újra az osztáskor: a napi érték számít, és azt szakemberrel kell megállapítani, különben a vita meddő találgatásokba torkollik.

Mi ennek a folyamatnak mindkét végén jelen vagyunk: az ajándékozáskor a datáláshoz és értékeléshez; az osztáskor az objektív újraértékeléshez. Mindkét esetben ugyanazt a dokumentumot adjuk át minden örökösnek, aki kéri – az átláthatóság ugyanis messze a legjobb békítő eszköz.

Frissítve: 2026. július 25. – a mentességek és a bevallási módok rendszeresen változnak; ellenőrizze az ajándékozás napján hatályos szabályokat.